Porga Gyula 1968-ban született Enyingen. Balatonfüreden érettségizett a Lóczy Lajos Gimnáziumban, ezután művelődésszervező végzettséget szerzett Veszprémben. 1994 és 2002 között a balatonkenesei önkormányzat tagja, 1998-tól 2002-ig kulturális bizottsági elnökként tevékenykedett.

 

Időközben elhelyezkedik a Megyei Közművelődési Intézetnél, a megyei önkormányzat közgyűlésében 2002 és 2006 között képviselő, illetve a Kulturális, Kisebbségi és Egyházügyi Bizottság elnöke.

 

2006-tól kulturális alpolgármesterként állt a város szolgálatában, 2010-ben pedig első alkalommal választják Veszprém polgármesterévé, amely tisztséget azóta is betölti.

 

Jelenleg is Veszprémben él, három gyermek édesapja.

Dr. Cey-Bert Róbert Gyula 1938. július 5-én született Bárdudvarnokon. Édesapám Czeibert Géza, malomtulajdonos volt.Családom felmenői több mint 500 éven át Dél-Somogyban vízimolnárok voltak: Barcs, Babócsa, Vízvár, Csurgó, Rinyaszentkirály, Lábod, Mike térségében.

Kaposváron járt általános iskolába és gimnáziumba.

Az 1956-os forradalom és a szabadságharc hírére október 25-én Budapestre ment és részt vett a harcokban az Üllői út, József körút, Corvin köz, Múzeum körút, Rákóczi út körzetében. Akkor ismerte meg Pongrátz Gergelyt, akivel mindvégig, a 2005-ben bekövetkezett haláláig jó barátságban volt. Miután a Belváros elesett, 1956. november 10-én sikerült bujkálva visszatérnie Kaposvárra. A gimnáziumban mindenki tudta, hogy Budapesten harcolt, ezért kitűnő lelkesedéssel fogadták, különösen azért, mert sokan úgy tudták, hogy elestem a harcokban. Több osztályban és a tanári kar előtt beszámolót tartott a budapesti utcai harcokról. Kaposváron akkor már a félelem kezdett uralkodni, szovjet páncélosok portyáztak a város utcáin, így nem volt választása: ha élve akart maradni, menekülnie kellett. November 22-én lépte át Körmendtől délre az osztrák-magyar határt.

1958-ban Ausztriában érettségizett egy magyar gimnáziumban, majd Svájcban, Genfben járt egyetemre, ahol elvégezte a Gazdaságtudományi szakot (1962) és a szociológiát (1965). Az étkezési szokások pszichológiájából írta a doktori disszertációját Párizsban (Sorbonne), amelyet 1979-ben a Genfi Egyetemen védett meg.

1966-ban önálló vállalkozóként megalapította Genfben a Motivációs és Kommunikációs Kutató Intézetet.

Megnősült, két gyermeke született.

Amikor 1971-ben Mindszenty József Bíboros-Prímás úr kénytelen volt elhagyni Magyarországot és a bécsi Pázmáneumban telepedett le, gyakran meglátogatta őt és szoros kapcsolat alakult ki köztük. Mindszenty javaslatára 1974-ben felvették a Szent Lázár (lazarita) lovagrendbe és később felkérte, hogy vegyen részt egy általa szerkesztett könyv megírásában Szent Istvánról. 1981-ben miután megözvegyült, átköltözött a Távol-Keletre, ahol egy gasztronómiai Kutató Intézetet alapított és luxusszállodák és repülőtársaságok tanácsadójaként dolgozott.

1984-ben megválasztották Bangkokban a Gasztronómiai Világtanács főtitkárává, 1996-ban pedig Mexikó városban a Gasztronómiai Világszövetség elnökévé.

Távol-Keleti tartózkodása idején több magyar őstörténeti kutatást végezett Ujguriában, Tibetben, Mongóliában és vallástörténeti kutatásokat Burmában, Laoszban és Thaiföldön.

Kutatásai során ismerte meg a burmai őserdőkben a Karenni népet, amely 1948 óta függetlenségi harcot vív az elnyomó burmai kormánnyal. 1992-ben a Karenni ideiglenes kormány kinevezte nemzetközi nagykövetükké és szívós diplomáciai munka után sikerült felvetetnie őket az ENSZ-ben nem képviselt nemzetek és népek szövetségébe.

1996-ban telepedett vissza Magyarországra. 1998 és 2011 között 27 könyve jelent meg magyarul (őstörténet és vallástörténet kutatás, bor és gasztronómia, verseskötetek és regények.)

2006-ban újranősült, felesége a székelyföldi Dr. Németh Éva, neurológus a siófoki kórházban.

Jelenleg a Kodolányi Főiskola tanára Budapesten, Székesfehérváron és Siófokon (Távol-Keleti Kultúra, Távol-Keleti gazdasági stratégia és gasztronómia).

forrás: wikipédia

Gróf Nádasdy Borbála 1939-ben született az egyik legnagyobb magyar arisztokrata család, a Nádasdy-família tagjaként. Édesapja, gróf Nádasdy Pál  arisztokrata, édesanyja Augner Antonia Margit polgári családból származó táncosnő. Borbálának egy nővére van, gróf Nádasdy Erzsébet, aki  1935-ben született, Kanadába emigrált. Borbála és Erzsébet Lepsényben töltötte a fiatalkorát.

Édesapját származása miatt megbélyegezték, és megalázták. Borbálát 12 éves korában néhány napra börtönbe zárták családjával együtt nemesi származása miatt. Édesapja a III. Huszárezred tisztjeként szolgált a második világháborúban, malenkij robotra hurcolták.

Borbála az 1956-os forradalom után, 1957 februárjában menekült el Magyarországról. Bécsben filmszínésznői pályát kezdett tizenhét évesen, számtalan filmben, televíziós szerepben, és színpadon játszott. 1958-ban főszerepet játszott a Meine schöne Mama című mozifilmben, a rákövetkező évben pedig Az utazás című később Magyarországon is bemutatott filmben.

Elismert balettmesterré Párizsban vált, ahol évtizedekig élt. Jelenleg a francia fővárostól 40 kilométerre lakik. 1989-ig nem térhetett haza Magyarországra, a család birtokait, a lepsényi kúriát és unokabátyját, gróf Nádasdy Ferencet illető nádasdladányi kastélyt elkobozta az állam, családtagjaikat ki kellett hantolni sírjukból. A rendszerváltás óta gyakran jár haza Magyarországra, kulturális nagyköveti munkája mellett könyveit népszerűsítette Magyarország összes megyéjében.

Életét a jog-és birtokfosztás, a társadalmi megbélyegzés, a megaláztatás, az emigráció jellemezte, amelyek után képes volt újra felépítenie életét, és jelentős sikereket elérnie nemzettudatának, kitartásának és életszeretetének köszönhetően.

 

2008-ban jelent meg első kötete, a Zagolni zabad? című önéletírás a Méry-Ratio Kiadó gondozásában. A háromrészes életrajzi munka folytatása A szabadság zaga (2009) és a Maradni zabad! (2010) volt. Utolsó munkája, az Ízes élet című anekdotákkal színesített sajátos szakácskönyv 2012-ben jelent meg.

2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének polgári tagozata kitüntetést kapta meg

Lepsény díszpolgára.

2013-ban jelent meg az Isten fizesse meg! című interjúkötet a Heti Válasz Kiadó gondozásában, amelyben Böjte Csaba, Hernádi Zsolt és Zwack Sándor mellett Borbála is interjút adott.

forrás wikipédia

Sashalmi István helytörténész

 

Veszprémben született 1964-ben. Itt járt általános iskolába, s már akkor nagyon érdekelte a történelem és a biológia. A középiskola választásánál végül a biológia győzött, így Sopronban folytatta tanulmányait. A technikum befejezése után 12 évig, mint erdész kereste a kenyerét.

Miután Gyöngyösön gazdasági diplomát szerzett, 16 évig a közigazgatásban dolgozott. Szakvizsgáját a közfeladatok szervezése és igazgatása terülten szerezte meg, ezáltal megnyílt az út, hogy olyan területen helyezkedjen el, ami egyben a hobbija is. Így került 2010-ben a Pannon Egyetemre az Egyetemi Kiadóhoz.

2000 óta foglalkozik komolyan helytörténettel, elsősorban a reformkortól az I. Világháborúig terjedő időszakkal. Fő kutatási területe az 1848-49-s Szabadságharc, annak is veszprémi vonatkozásai.

2009-ben jelent meg a "Fiúk! Előre!" című könyve, mely a 6. honvédzászlóalj történetét dolgozza fel a veszprémi alakulástól a világosi fegyverletételig.  Nyomdakész állapotban van a következő kötet, melynek címe "Nyergelj! Fordulj!". Ez a kötet a veszprémi huszárok 1848-49-s haditetteivel foglalkozik.

 

 

­
This website is protected by RSFirewall!, the firewall solution for Joomla!