Takaró Mihály 1954-ben született Budapesten. Irodalomtörténész, tanár, költő. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát 1982-ben.

2000-2006-ig a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.

2001-től a Magyar Reformátusok Világszövetségének főtitkára.

A magyar nyelv és irodalom országos tantárgygondozója (1993-2003), az érettségi szöveggyűjtemény társszerzője (1995). A magyar irodalom OKTV bizottságának ügyvezető elnöke. Református iskolaügyi főtanácsos (1993-2003). A Református Zsinat Elnökségi Tanács tagja, a Dunamelléki Református Egyházkerület világi elnöke (1998-2003). A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója (2007-2008).

2004-től a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára.

forrás wikipédia

Pörzse Sándor újságíró, televíziós műsorvezető.

Élete

Pályafutását 1989-ben, sportújságíróként, a Magyar Rádió sportosztályán kezdte. Később dolgozott a Danubius, a Calypso és a Bridge kereskedelmi rádióknál. Ezután önálló műsora indult a Magyar Televízióban. Itt már könnyűzenei és magazin jellegű produkciókkal is foglalkozott. Ezután a TV3-nál ő vezette a híradót, majd ő irányította a szórakoztató és sportosztályt.

2002-ben az induló Hír TV-hez került. Műsort vezetett, és irányította a sportszerkesztőséget. A "Terítéken" című véleményműsorával vált igazán népszerűvé.

2007-ben az Echo TV-hez került, ahol "Pörzsölő" címmel indult új műsora, majd a "Kibeszélő"" című műsor egyik műsorvezetője is lett.

Két ismeretterjesztő történelmi könyve jelent meg eddig, és készített egy történelmi ismeretterjesztéssel kapcsolatos DVD-sorozatot is "Csillagösvényen" címmel.

A Magyar Gárda Egyesület egyik alapító tagja.

2010-ben az országgyűlési képviselő választásokon a Jobbik képviselőjeként került megválasztásra.

forrás wikipédia

Tudományos életrajz

1932. június 14-én született Budapesten. Tanulmányait a Budapesti Bencés Gimnáziumban végezte; érettségivel egyidőben a Zeneakadémia zongora-orgona szakán szerzett diplomát a.

Katolikus teológiát hallgatott Pannonhalmán, majd az ELTE Természettudományi Karán biológia földrajz szakon végzett 1963-ban. Ebben az évben megszerezte az egyetemi doktorátusi címet; doktori munkáját talajhidrológiából írta.

1964-től a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében mint tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs. Kutatási területe a csontkémia, a csonthisztológia és a csontszerológia volt, de érdeklődése egyre inkább a magyar őstörténet felé fordult; e témában nagy expedíciókat vezetett Belső-Ázsiába.

Ezzel egyidőben írta meg A Föld népei című monográfiáját.

Éveken át dolgozott Egyiptomban és meghívott vendégprofesszorként a világ sok egyetemén tanított vagy előadásokat tartott.

A magyarság őstörténete és A Föld népei című tárgyakat az ELTE-n, a Külkereskedelmi Főiskolán, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanította.

A miskolci Nagy Lajos Király magánegyetemen és a Kőrösi Csoma Sándor szabadegyetemen óraadó ma is.

Kandidátusi munkáját Oxfordban jelentette meg, ahol az két kiadást ért meg és a szakma legrangosabb elismerését: a Rudolf Martin díjat kapta érte.

1990-ben a "Petőfi-ügy" miatt, - mivel az MTA akkori elnöke úgy vélte, hogy az oroszok 1849-ben nem vittek foglyokat Szibériába, el kellett hagynia a Magyar Tudományos Akadémiát.

1990-től 1994-ig a Magyar Televízió Külpolitikai Főszerkesztőségén főmunkatársként dolgoztam, majd 1994-ben megválasztottak Budavár önkormányzati képviselőjének és Budapest I. kerülete alpolgármesterének. 1998-tól a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban tudományos tanácsadó volt; a felsőoktatás és a népfőiskolák ügyei tartoztak hozzá.

 

2000-re elkészült  A magyarság ősi kultúrája című monográfiája, ahol kiemelten ír a magyarság ősi növényeiről és állatairól.

Élete munkásságának summázásaként 2004-ben megjelentette a magyar antropológia monográfiát:  A magyar ember című két kötetes munkában.

2006-ban a Miskolci Nagy Lajos Király magánegyetem díszdoktorátusa. Professzor emeritus Miskolcon, óraadó egyetemi tanár a Kőrösi Csoma egyetemen és a Nyugat-Magyarországi Egyetemen.

 

A MAGYAR EMBER

(A magyarság embertanáról)

 

A magyarság eredete szempontjából a legdöntőbb bizonyítékot az embertan (antropológia) szolgáltatja. A magyarság eredetét ott kell keresnünk, ahol olyan emberek éltek - netán ma is élnek -, mint amilyenek mi magyarok vagyunk. Ezt a bizonyosságot megszerezhetjük az alaktani jegyek összehasonlítása alapján (népszerűen: "úgy néztek ki, mint a magyarok", tudományosan: olyan morfológiai [típusbeli] jegyeket viseltek, mint a honfoglaló magyarság) és élettani jegyek kimutatásával (pl. a marker-gének, vércsoport-jellegek vizsgálatával). Emellett csak másodlagos bizonyosság, hogy honfoglalóink milyen nyelvet beszéltek, milyen volt a szellemi- és tárgyi kultúrájuk; bár ezeknek összessége jó segítséget nyújt népünk eredetéről. Johann Blumenbach Göttingenben olyan emberek - a jugarok - közé küldte el Kőrösi Csoma Sándort, ahol olyan emberek éltek - és élnek -, mint a magyarok, és a jó úton járó kutatóinknak is ez volt a vezérfonala. Ezért a természettudományok számára mindig elfogadhatatlan volt a finnugor őstörténet, hiszen az uráli - ugor - embertani jellegek előfordulása a magyaroknál mindössze 0,06%.

A magyar nép hármas összetevőjű: 1. beletartoznak a 894-895-ös honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élt népcsoportok (az autochton őslakosság, a szkíták, a szarmaták, a hunok és az avarok); 2. Gerincét a Belső-Ázsiából elindult és ideérkezése előtt többszörösen - főleg török népekkel - bővült 500 000-nyi "honfoglaló magyar" alkotja; 3. A magyarsághoz - immár a "magyar nemzethez" tartoznak az országba betelepített (jászok, kunok, besenyők stb.) és betelepült (szászok, szlovákok, svábok, szerbek stb.) népek. Az antropológia a magyarság őstörténetének kutatásakor Árpád népének - és a beleolvadt etnikumok - élettani jegyeit és testalkatát vizsgálja és "keresi vissza". Mivel a magyar Európa egyetlen nem indoeurópai népe, népszerűen úgy is mondhatjuk, hogy ezt a jó értelemben vett "másságot" kell visszakeresnünk.

- Az antropológia és az őshaza. Az első nagy nemzetközi antropológia-könyvet Paul Topinard és Paul Broca írták 1881-ben. Ebben a következőket olvashatjuk: "Az antropológiai kutatások a finnekkel való rokonságunk ellen tanúskodnak? a magyarok más irányban mutatnak keveredést, amennyiben a törökökkel, a kazárokkal és a bolgárokkal keveredtek?" Karin Mark (1977) észt antropológusnő írja: "Az embertan sohasem keresné a magyarok eredetét a vogul-osztjákok között, mert áthághatatlanok a különbségek". Tóth Tibor antropológusnál (1971) pedig ezt olvassuk: "A honfoglaló magyarok a Kr.előtti VI. századtól a Kr.utáni IV. századig fennállt szkíta-szarmata birodalom egykori népeivel olyan embertani hasonlóságot mutatnak, amelyet nem lehet kimutatni az Urál mentén élt népek ugor ágánál".

A hagyományos embertan legfőbb feladata, hogy a Kárpát-medencei honfoglalás kori és későbbi korból származó ásatásokból előkerült csontvázanyagot és az élő lakosságot vizsgálja és azon területek lakosságával hasonlítja össze, ahol a magyarok elődei megfordultak, illetve ahonnan származásukat gyanítjuk. Magyarországról az első hiteles honfoglalás kori ásatási csontvázanyag 1834-ben került elő a Kecskemét melletti Benepusztáról, azóta a 895-1000 közötti időből közel száz lelőhelyről mintegy 700 "hiteles" csontváz származik. Ha ebben a korban a Kárpát-medence lakosságát 1 millió körülire becsüljük, (895-1000 között közel 3 milliónyi ember élt a Kárpát-medencében) akkor a rendelkezésünkre álló csontvázanyag az akkori lakosságnak 0,0323%-a. Annyi, mintha ma 4522 ember alapján ítélnénk meg a Kárpát-medence mai lakosságát. Ez a mennyiség nyilván nem elegendő ahhoz, hogy végérvényesen kimondhassuk azt, hogy milyen volt a honfoglaló magyarság, de ahhoz elegendő, hogy megítélhessük, hogy az előtte itt élt őslakossághoz képest kik jöttek be és ez alapján "visszakereshessük" származásunkat.

A magyarság antropológiája

 

A honfoglaló magyar férfiak átlagos testmagassága 169,m, a nőké 158 cm volt. Az átlagos életkor a honfoglalás idején 34 év volt, ami nem azt jelenti, hogy az emberek nem értek meg idős életkort, hanem azt, hogy az életképtelen fiatalok 60%-a 16 év alatt meghalt, aki azonban megmaradt, az a természetes kiválogatódás elve alapján igen idős életkort ért meg. Mivel azonban az újszülöttek nagyrészét nem temették sírba, a szakemberek pedig az igen idős életkorú egyént a csontvázak alapján nem tudják meghatározni, ezért az "átlagos életkor" meghatározása honfoglalóink esetében irreális. A magyarságra legjellemzőbb embertani típusok a honfoglalás-, majd az Árpádok korában közel azonos százalékos előfordulást mutatnak a XX. századi előfordulásokkal. Ennek - a magyarságra egyedülálló jelenségnek - az oka részben a magyarság "keleti vitalitásában", részben pedig abban rejlik, hogy a besenyők, a jászok és a kunok révén az ország "keleti" utánpótlással bővült. A magyarságra jellemző embertani típusok a honfoglalás korában és ma a következők:

1. Turáni vagy turanid típus. A férfiak átlagos testmagassága 165-167 cm körüli, a nőké ennél alacsonyabb, a testalkat kissé zömök. Az arc kissé széles, a járomcsontok kissé előreállnak, az orrhát egyenes, a szemrés kicsi, a szem kissé "húzottnak" (ferdének) tűnik, a szemek sötétek, kisgyermekkorban előfordul a "mongolredő", a száj kicsi, a fej rövid, a nyakszirt gyengén kidomborodó, a haj sötétbarna, vastag szálú, egyenes és dús. E típushoz tartozók ősi szállásterülete Kelet-Turkesztán ("Ázsia Szíve"); az ottani (asztanai) Kr-u. III. századból származó temetőbe eltemetetteknél gyakori. Az e típushoz tartozók a Kárpát-medencétől nyugatabbra (északabbra és délebbre) nem jutottak el. Bartucz Lajos antropológus e típus főbb előfordulási helye utáni "magyar" változatát alföldi típusnak (Homo pannonicus-nak) nevezi, mások "törökös magyar típusnak" határozzák. Előfordulását országosan 30-35% közé teszik. Bartucz Lajos antropológusnál olvassuk: "az alföldi típust mondhatjuk a legtöbb joggal "magyar típusnak", mert gyakoriságában ez a legnagyobb szám és ősiségében egyenesen a honfoglalókig megy vissza".

 

forrás wikipédia

Egyesületünk fontosnak tartja, hogy olyan karizmatikus egyéniségeket hívjon meg előadónak, akiknek a példájából mindannyian erőt meríthetünk. Mert könnyű elismert tudósnak, művésznek, kutatónak lenni a hatalom kiszolgálójaként. Elhallgatás, mellőzöttség, nemritkán személyes fenyegetettség az osztályrésze annak, aki a magyarságról, a nemzetről, a közös ügyeinkről mer szólni.

Választani kell a könnyű út és az igaz út között. Ma egy olyan embert szeretnék bemutatni Önöknek, aki már választott.

Ő Dr. Bencze Izabella, jogász.

1998-tól különböző minisztériumokban (NGKM, HM, Pénzügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium) osztályvezető, főosztályvezető-helyettes, illetve főosztályvezető, kodifikátor, a szovjet csapatkivonás vezető jogásza.

Tíz évig foglalkozott testközelből a nemzeti vagyon kérdéskörével, könyvei, tanulmányai, cikkei jelentek meg ebben a témakörben. 1998 és 2003 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság általános vezérigazgató-helyetteseként küzdött nemzeti vagyonunk megtartásáért, vagyonunk felméréséért, műemlékeink méltó helyreállításáért, termőföldjeink hazai célokra történő használatáért mindaddig, amíg a szocialista kormányzat ? jogerős ítélettel kimondott jogellenes módon ? eltávolította a Vagyoni Igazgatóságtól.

Jogi oktató (Forrai Magániskola, Üzletemberképző Akadémia, Corvinus Egyetem).

2007-től ügyvéd.

Publikációk(könyvek, tanulmányok):

A kincstári vagyon Magyarországon, avagy milyen tulajdonos az állam?

;A kincstári vagyon a jog tükrében;

A kormányzati vagyonnal való gazdálkodás jogi szabályozásának kérdései;

Az állami köztulajdon intézményi rendszere.

2007 óta mindent elkövetett, hogy az elektronikus és az írott médiumokban, konferenciákon, lakossági találkozókon és tüntetéseken elmondja, felhívja a figyelmet arra, hogy mi történt és történik országunkban közös értékeinkkel, a nemzeti vagyonnal.

Egyik aláírója volt a hatvankettek nyílt levelének- a Magyar Köztársaság állampolgáraihoz .

Az aláírók 2007. júliusában tették közzé első nyilatkozatukat, melyben kérték a köztársasági elnököt, hogy az állami vagyonról szóló törvényt küldje előzetes normakontrollra az Alkotmánybíróságra. Októberben az aláírók közül Zlinszky János volt alkotmánybíró és Bencze Izabella, a vagyontörvény megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

Újabb nyilatkozatukban rámutatnak: az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény elfogadásának módszere alkotmányos válsághoz vezetett. Az aláírók kérik a választópolgárokat, hogy keressék fel képviselőiket és hozzák tudomásukra, hogy a magyar társadalom elutasítja az egészségbiztosítás üzleti alapokra helyezését.

Felemelte szavát az Unióval kötött hitelszerződés miatt is.

 

Nyílt levélben fordult Bajnai Gordon miniszterelnökhöz és Ronald S. Lauder üzletemberhez a Sukoróra tervezett gigaberuházás kapcsán.

forrás wikipédia

­
This website is protected by RSFirewall!, the firewall solution for Joomla!